A pénz beszél?!

A pénz beszél?!

Egy könyvrészlettel jöttem ma, ami engem megérintett. Pedig a könyvet nem ma írták, nagyon nem, mégis annyira hasonló, mint amit én éreztem pár éve, amikor épp nem találtam munkát. Gondolom vannak közülünk néhányan, akik szintén a sorokat olvasva érezni fogják amit én. Az állás elvesztése vagy a szegénységben tengődés…egyik sem jó állapot, és változtathatunk rajta. Megelőzhetjük ezt a kiszolgáltatottságot és azt hogy megint csak várólistára tegyük az álmainkat, az életünket. Jöjjön a könyvrészlet,ami Napoleon Hill-Gondolkozz és gazdagodj című könyvéből való.

Lesznek, akik megkérdezik, “Miért ír ön könyvet a pénzről? Miért csak dollárokban méri a gazdagságot?” Lesznek olyanok, és igazuk lesz, akik úgy gondolják, hogy a gazdagságnak kívánatosabb formái is vannak, mint a pénz.

Igen, vannak olyan gazdagságok, amelyek nem mérhetők dollárokban, de milliók vannak, akik azt mondják: “Adj nekem milliókat, és mindent meg fogok kapni, amit szeretnék!”

Könyvem megírásának legfőbb oka az, hogy milliókat és milliókat bénít az a félelem, hogy szegénységben kell élniük. Westbrook Pegler jól ábrázolja, mit tehet az emberrel ez a félelem:

“A pénz csupán préselt fém vagy papírdarab, a szívnek és a léleknek pedig kimeríthetetlen kincsei vannak, amelyeket pénzen nem lehet megvásárolni. De a legtöbb ember, ha anyagilag tönkrement, nem képes erre gondolni és megőrizni optimista szellemét. Amikor egy ember lent van, az utcára került, és képtelen állást szerezni, valami történik a szellemével, aminek látható jelei is vannak. Összegörnyed, másként áll a kalapja, másként jár és más a tekintete. Nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy alacsonyabb rendű azoknál, akiknek van munkája, noha tudja, hogy sem jellemben, sem intelligenciában, sem pedig képességekben nem marad el tőlük. Sőt. 

Azok viszont, akiknek van munkája – még a barátok is – egyfajta felsőbbrendűséget éreznek, és úgy tekintenek rá, talán öntudatlanul, mint aki megsebesült. Egy ideig kérhet kölcsönöket, de ez nem elég ahhoz, hogy folytassa megszokott életét, és nem is teheti túl sokáig. Egyébként is a kölcsönkérés, ha az ember arra kér kölcsönt, hogy megélhessen, nyomasztó dolog. Ennek a pénznek nincs meg az az ereje, mint a munkával keresett pénznek, hogy megújítsa az ember optimizmusát. Természetesen ezek nem azokra vonatkoznak, akik szokásszerűen kerülik a munkát, hanem azokra, akik normális ambíciókkal és önbecsüléssel rendelkeznek. Amikor egy férfi utcára kerül, van ideje arra, hogy tépelődjék. Kilométereket kész utazni, hogy valakinél munkát kapjon, hogy aztán lássa, már betöltötték a helyet. Vagy olyan munkáról van szó, amelyért nem fizetnek, hanem jutalékot kap valami felesleges kacat eladásáért, amit legfeljebb csak szánalomból fognak megvenni.  

Nézi az áruházak kirakataiban a luxuscikkeket, amelyek nem neki vannak ott, és alacsonyabb rendűnek érzi magát azokhoz képest, akik aktív érdeklődéssel nézik az árukat, és félreáll az útjukból. Előfordulhat, hogy nem tudja, de ez a céltalanság elárulná őt akkor is, ha a mozgása, a járása, a nézése nem árulkodna. Öltözködhet olyan ruhákba, amelyek még azokból az időkből maradtak, amikor állandó állása volt, de a ruhák nem palástolhatják elesettségét. Ezreket és ezreket lát, könyvelőket vagy eladókat, patikusokat vagy kirakodó munkásokat, akik szorgoskodnak, és lelke mélyén irigyli őket. Nekik megvan a függetlenségük, az önbecsülésük és egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy ő is kiváló, noha újból és újból önvizsgálatot tart, és magára nézve előnyös következtetésre jut. 

A pénz az, ami kiváltja benne ezt a különbözést. Egy kis pénzzel újból a régi önmaga lenne.”

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük