Archive for Motiváció

Könyvek,melyeket érdemes elolvasni

Keith Ellis – Csodalámpa 

A célok megmutatják, hogyan juthatsz el oda, ahova menni akarsz, de gyakran nem adnak elég támogatást ahhoz, hogy elindulj. Vágyaink különbözőek. Olyan a hatásuk, mintha a szentjánosbogár fényéhez szokott szemedbe villámfény villanna. Álmodhatsz. Szárnyalhatsz. Olyan határtalan lehetőségek és korlátlan energiák forrását ismerheted meg, amelyek segítségével véghez viheted azt, aminek megvalósítása különben elképzelhetetlen lenne.

A CSODALÁMPA megmutatja, hogyan fogalmazhatod meg vágyaidat, és hogyan válthatod őket biztosan valóra – akárhonnan származol, akárhány éves vagy, akármilyenek a körülményeid.

Napoleon Hill-Gondolkodj és gazdagodj!

Mi az, ami lehetővé teszi, hogy az egyik ember töretlenül előrejusson, alkosson, gyarapodjék és megtalálja a boldogságát – míg a másik egy-két próbálkozás után megfeneklik, és semmire sem viszi? Mi az, ami lehetővé teszi, hogy az egyik ember eredményesen fejlessze emberi kapcsolatait, növelje befolyását – míg a másik képtelen erre? Mi az, ami az egyik ember számára lehetővé teszi, hogy álmaihoz utat találjon a problémák és akadályok dzsungelén át is – míg a másik vak elszántsággal küzd, és nem jut semmire? Sok évvel ezelőtt Andrew Carnegie, a világ egyik leggazdagabb embere vendégül látta a könyv szerzőjét. Az idős iparmágnás a siker titkáról filozofált. Az akkor alig húszéves Hill ott hallott először a Titokról. Az eredmény: Carnegie megbízza őt, tanulmányozza, hogyan működik másoknál a Titok, tapasztalatait összegezve dolgozza ki a siker filozófiáját, fejlesszen ki egy Mestermódszert, és hasznosításra nyújtsa át a világnak. Így született meg ez a könyv. A Gondolkozz és gazdagodj! feltárja a Titkot, és megadja a Módszert. Első megjelenése óta egyedül csak Amerikában 42 kiadást ért meg, és a példányok szinte még ki sem kerültek a nyomdából, máris elkapkodták őket.

Napoleon Hill-PLB A siker titka

A könyv 1960-ban jelent meg, és azonnal óriási sikert aratott. Azóta többször is kiadták, és ma már az önfejlesztő irodalom klasszikus műveként tartják számon. Nem véletlenül. ÉletbőI vett példákkal illusztrálva bemutatja azokat az elveket és módszereket, amelyek alkalmazása milliókat segített, hogy kudarcaikat sikerré változtassák. Ezek az elvek nem elvont elmélkedés eredményei. A szerzők személyes tapasztalatain túl tükrözik annak a több mint 500 kiemelkedő amerikainak a sikerfilozófiáját, akikkel Napoleon Hill, e könyv egyik szerzője még fiatal újságíróként interjút készített, felemelkedésük titkát kutatva.

Ebben a könyvben készen kapjuk az elveket. De nemcsak az elveket, hanem azokat a módszereket és technikákat is, ahogyan ezeket alkalmaznunk kell. Sőt, ahogyan ezek alkalmazása második természetünkké válik. Vagyis, ahogyan szert tehetünk a siker szokására. A sikerhez vezető út senki előtt sincs zárva, akiben van elszántság, hogy változzék, nyitottság, hogy mások tapasztalataiból tanuljon és állhatatosság, hogy gyakorlással elsajátítsa a sikeres cselekvés technikáját. Ez a könyv nélkülözhetetlen útitárs ebben.

Zig Ziglar-Viszlát a csúcson! 

Talán szokatlan dolog a végével kezdeni egy könyvet, de hát ez egy formabontó könyv. Rólunk, a családunkról, a jövőnkről és arról szól, miként kaphatunk mindenkitől többet azáltal, hogy mindenkinek többet adunk. Hiszünk abban, hogy itt a vége a negatív gondolkodásnak, negatív cselekvésnek, negatív reakcióknak, kishitűségnek és reménytelenségnek, vége annak, hogy kevesebbel is megelégszünk, mint amennyit érdemlünk és amennyit képesek vagyunk megszerezni; vége annak, hogy kisszerű, kisstílű, szűk látókörű, középszerű elmék befolyásának engedjünk. Egy szó, mint száz, vége a világ legveszedelmesebb nyavalyájának, a “hozzáállás-elmeszesedésnek”.

Így temetted el saját magad

Gyerekkorodban kezdődött. Amikor még boldog voltál. Egészen kicsiként. Amikor még csak az számított, hogy mosolyogjanak rád, és olyanok között lehess, akik szeretnek és törődnek veled. Amikor még csak annyi volt a problémád, hogy éhes vagy és időnként kakis a pelusod. Aztán elég hamar jöttek az újabb és újabb problémák.

Probléma volt, ha nem ettél annyit, amennyit kéne. Probléma volt, ha nem akkor aludtál el az oviban, amikor a többiek. Probléma volt, ha nem tudta lekötni a tanár a figyelmedet – és ezért persze Neked járt a büntetés. Probléma volt, ha nem úgy teljesítettél vagy viselkedtél, ahogy azt elvárták tőled.
Közben pedig már nemcsak másoknak voltak veled problémái, hanem szép fokozatosan neked is egyre több önmagaddal. Probléma volt, hogy nem úgy nézel ki, mint a fogyasztói társadalom igényeinek kiszolgálására, illetve új igények mesterséges gerjesztésére megalkotott kirakat sztárok. Probléma volt, hogy nem olyan cipőd vagy kabátod van, mint amit a két napja kijött reklámban vigyorgó emberek viselnek, és amiben az iskola “legjobbjai” ma már büszkén feszítenek. Probléma volt, hogy mit gondolnak rólad mások, ha kiderül, hogy kit szeretsz, vagy milyen hobbidnak élnél legszívesebben. Probléma volt, hogy az élet, amit élsz, már nem tesz boldoggá – vagy talán soha nem is tett azzá gyerekkorod óta.
nem_onmaga
Sok volt a probléma, és sok közülük kicsit módosulva, vagy akár változatlan formában meg is maradt. Sok különböző probléma, amiben egy valami közös: a valódi okokat senki nem kereste meg soha. Senkit nem érdekelt, hogy miért vagy más, mint a többiek. Senkit nem érdekelt, hogy miért teljesítesz éppen rosszabbul. Senkit nem érdekelt, hogy bele akarsz-e tartozni a csordába vagy sem – és hogy a csordának van-e egyáltalán létjogosultsága. Senkit nem érdekelt semmi más, csak az, hogy felelj meg.
És Te megfeleltél. Vagy nem, de akkor szarul érezted magad. Persze a megfelelési kényszertől is, de ha már beléd nevelték, cipelted is tovább magaddal ezt a terhet. Van azonban egy egyszerű tény, amiről valószínűleg újra és újra megfeledkezel, amikor mindenkinek meg akarsz felelni: nem fog sikerülni. Biztosan nem.
Gondolj bele, hogy a fenébe sikerülhetne? Több mint 7 milliárd ember él a Földön. 7 milliárd ember, és nincs kettő ugyanolyan. 7 milliárd különböző emberi lény, különböző külső és belső tulajdonságokkal, különböző kulturális és családi háttérrel, különböző neveltetéssel, különböző tapasztalatokkal és érzésekkel, különböző életkörülményekkel, és különböző értékrenddel. 7 milliárd különböző ember. És Te mindegyiknek meg akarsz felelni. Pedig könnyen lehet, hogy még egyetlen egynek sem fogsz tudni. Csak annak tudsz ugyanis teljesen megfelelni, aki teljesen összhangban van önmagával, és nem vetíti ki a saját félelmeit, vágyait és kételyeit másokra. Aki képes az elfogadásra, és tudja, hogy az ő útja nem az egyetlen helyes és járható út. Nagyon kevés az ilyen ember.
Te mégis meg akartál felelni mindenkinek, de egy valakiről megfeledkeztél:Önmagadról. Hol vagy Te? Hová tűntél? Hová tűnt a benned lévő kisgyerek? Hová tűntek a vágyaid, az álmaid, a terveid, a reményeid? Hová tűnt az életed?
Elmondom, hol vannak: közös koporsóban fekszetek. Élve eltemetve. És még csak nem is vádolhatsz senki mást: Te temetted el önmagad. Segítettek, igen; megtanították, hogyan kell – de az ásót mindig Te magad fogod. Mindig. Akár befelé ásod magad, akár kifelé.

Egy durva példa

Értem, hogy fontos számodra, mit gondolnak rólad az emberek. Értem, hogy szeretnél Te magad jó ember lenni, még akkor is, ha azok, akiknek meg akarsz felelni, nem is biztos, hogy jó emberek. Értelek, csak egy dolgot nem értek: hogyan egyezteted össze a megfelelésed mértékét az adott emberrel való ténylegeskapcsolatoddal? Erős példát mondok, hogy egyből megértsd, mire gondolok.
Van az a kollégád, aki mindig beszól valamit, és Te mindig megsértődsz rajta. Vagy egy távolabbi szomszéd az utcában, egy volt osztálytárs, egy gyakran látott ismerős… Nem tetszik neki valami veled kapcsolatban, és ennek mindig hangot is ad. Téged pedig ez rohadtul zavar, és vagy ideges leszel, vagy az önbizalmad esik lefelé egy újabb szintet. De mi történne, ha ez az ember máról holnapra meghalna? Komolyan kérdezem. Meddig hiányozna? Vajon mennyit foglalkoznál vele, a véleményével, az életével, a halálával? Tíz percet? Vagy tizenötöt? Többet nem hiszem. És ez természetes, hiszen nem Te voltál az, aki igazán közel állt hozzá. Persze, hogy nem foglalkozol mindenkivel annyit, amennyit a szeretteid legszűkebb körével.
De akkor a véleménye miért számít? Miért emészted magad miatta? Miért rabolod el az energiádat azoktól, akik igazán számítanak? Miért érdekel azoknak a véleménye, akiknek még a halálával sem foglalkoznál sokáig? Miért nem azokkal foglalkozol, akik minden egyes nap szinte minden egyes percében a fejedben járnak? Akik igazán fontosak… Akik nélkül nem tudnál élni…
magaba_roskad
Jó édesanyja szeretnél lenni a gyerekednek? Akkor legyél az. Legyél jó anya a gyereked számára – ne pedig mindenki más számára. A gyereked leszarja, hogy a többiek milyen anyának tartanak Téged. Őt csak az érdekli, hogy számára milyen vagy. Vele foglalkozz, ne a környezeted által Rád erőltetett anya-képpel.
Jó társa szeretnél lenni a párodnak? Akkor foglalkozz a kapcsolatotokkal, és ne azzal, hogy ki milyen tanácsot osztogat kívülről. Ha más jónak tartja, akkor szerinted is az? Vagy ha más elítéli a párodat, akkor Neked sem kell már ő? Ne már… ennél még egy csiga is okosabb. Megeszi a levelet, és szarik rá, hogy a másik csigának ízlik-e vagy sem. Egy párkapcsolat mindig két emberen múlik – sem többön, sem kevesebben.
Sok példát mondhatnék még, de nem hiszem, hogy szükséges. Rendkívül sokat foglalkozunk mások véleményével, és nagyon keveset figyelünk a saját belső hangunkra. Valamit viszont érdemes tudnod: a Te életeddel kapcsolatban minden más ember inkompetens. Egyedül a hozzá nem értés szintje különbözik az egyes emberek között. Sokan úgy szólnak bele az életedbe, hogy valójában fingjuk sincs róla, mibe túrtak bele. És persze van néhány olyan ember is, akinek némi fogalma van arról, amit Veled és az életeddel kapcsolatban mond, de a teljes képet még ő sem láthatja.
Mert hogyan is tudná bárki megmondani, hogy mi a helyes út számodra? Egyáltalán hogyan tudna kompetens véleményt alkotni az utadról és az életedről? Átéltepontosan ugyanazokat a tapasztalatokat, mint Te? Megkapta pontosan ugyanazokat az értékeket, akadályokat, élményeket és pofonokat gyerekkorában, mint Te? Érték őt pontosan ugyanolyan külső és belső hatások, mint Téged? Érezte pontosanugyanazokat az érzéseket, mint Te?
Akkor miről is beszélünk? Hol van a kompetencia? Hol van a személyeddel szembeni tisztelet? Hol van a bölcs önkritika, ami azt mondatja még a jó szándékú segítővel is:„az én utam nem biztos, hogy a Te utad, és amit mondok, azt külső szemlélőként teszem.”? Hol van mindez?
Sehol. És tudod, hogy miért? Mert ez nem Rólad szól. A vélemény mindig többet árul el arról, aki mondja, mint arról, akiről mondják. Erre érdemes mindig emlékeztetned magadat, amikor valaki véleményt mond rólad. Keresd meg az igazságtartalmát, gondolkozz el rajta, és ha van benne érték, akkor hasznosítsd, ha pedig nincs, akkor dobd ki a szemetet. Aztán haladj tovább előre az utadon. A saját utadon. Ha rendben van az önértékelésed, és nem cipelsz magaddal lelki sérüléseket, akkor mások véleménye sem fog negatívan befolyásolni.
„Ha nincs belső ellenség, a külső ellenség nem árthat.”
Afrikai közmondás
Forrás:http://hasznaldfel.hu/2016/02/igy-temetted-el-sajat-magad.html