Te szereted amit csinálsz?

Valamelyik nap írtam a személyiség fejlődésről. Na, azt gondolom, hogy nálam valami nagyon is elindult. Mostanában rengeteg könyvet elolvastam és sokféle infót is különböző helyekről. Most jutottam el arra a pontra, amikor már kezd kirajzolódni mi az amire szükségem van. Egy ideig káoszban voltam. Régen is, mikor változtatni akartam az életemen, célirányosan csináltam dolgokat. Most jöttem rá, hogy azt nem élveztem egy kicsit sem! Viszont ezt most, amit csinálok, nagyon élvezem!

Szerencsésnek érzem magam. Állítólag óvatos becslések szerint az emberek 60%-a finoman szólva nem szereti amit csinál. Mindig is irigyeltem azt, aki viszont igen. De most napról napra új kapuk nyílnak meg, amin újabb hasznos infók és segítség jön be! És egyre lelkesebb vagyok! Mikor elkezdtem ezt az egészet, halvány fogalmam sem volt róla, hogyan fogom megcsinálni. Még a szavakat sem értettem! Mi? Hogy én blogoljak? Mik azok a ….. nem is sorolnám, mert nem akarom, hogy másnak is zűrzavar legyen a fejében, a lényeg hogy, vannak itt olyan szakkifejezések és technikai dolgok, amikről halvány fogalmam sem volt.

Valószínű a most felnövő generációnak ez kicsit sem okoz problémát, viszont az én generációm, ebben az átmeneti folyamatban él és küzd némi nehézséggel. Míg a korombeliek emlékeznek arra amikor még nem volt internet, a fiatalabbak nemigen. Az első dolog amivel játszanak apuci vagy anyuci monitor méretű mobilja, ami már olyan okos hogy én is szinte arról élek. Tehát nekünk meg kell tanulni, hogy a facebook nem csak arra való hogy farmville-t játszunk és chateljünk, hanem nagyon sok számunkra hasznos üzleti feladatot lát el. HA! Tudod használni.

Igen érdekes és számtalan lehetőséget rejt magába. De amíg nem kezdtem el foglalkozni vele és utána olvasni és babrálni, addig sok mindent nem értettem. Nem mondom, hogy most már profi vagyok, sőt mintha a csapot nyitottam volna ki. Egyre inkább rádöbbenek, hogy mennyi mindent nem tudok és mennyit lehet még tanulni. De a lényeg, hogy elindultam. Van egy fantasztikus üzleti lehetőség a kezemben , egy szuper csapat a háttérben, mindez megspékelve egy valóban egyedülálló képzési rendszerrel és egy hatalmas álommal! Az enyémmel! Nem gondolom, hogy lenne okom panaszra! Folyamatosan van lehetőségem fejlődni és nekem van is hozzá tudás szomjam!

A mai világban annyi felől és annyi infó jön, hogy sokszor nehéz eligazodni, mi a legjobb, mit válasszunk. Mindenki mindent el akar adni és persze szentül bizonygatja, hogy az ő portékája a legjobb, legolcsóbb…stb. De honnan tudjuk, hogy valóban nála van-e amire szükségünk van? Tanulsz valamit, amiről azt gondolod, hogy ez a neked való. Aztán jön a főnököd/szponzorod és esküszik az ellenkezőjére! Én ilyenkor azt csinálom, hogy megfigyelem, hogy nekem mi működik, felhasználom az infókat amiket kaptam és összegyúrom a saját véleményemmé. Ez eddig úgy néz ki bevált. Mert mindenki okosabb próbál lenni és irányítani akar, de ami nekik működik és szerintük jó, nem biztos hogy neked is beválik.

Épp most olvastam egy cikkben, hogy egy lánynak az általános iskolában azt mondta a tanára, ne menjen középiskolába, mert nem elég okos hozzá. Tanuljon inkább szakmát! Egy gyárban dolgozott ,mikor úgy döntött leérettségizik. Tudjuk, hogy ez ekkor már kicsit nehezebb. Család, munka…stb.

Volt egy osztálytársnőm, aki nem állt a helyzet magaslatán amikor még a padot koptattuk, szakmunkásba ment tovább. Majd rájött, hogy ez nem valami gyümölcsöző és elkezdett egy sulit. Könyvelőnek tanult ami vicces, mert a matekkal nem volt jóban. De megcsinálta! Azt mondja nem volt könnyű, mert addigra neki is család, pici gyerek, munka nehezítette, de átverekedte magát! Most pedig szereti amit csinál és meg is tud élni belőle.

Mindannyiunknak van egy elképzelése magáról, hogy mire képes. Aztán a környezetünkben élők -szerencsés esetben javítanak- de inkább sokat rontanak ezen és ha hagyjuk magunkat, akkor valami gyárban kötünk ki a szalag mellett. Én úgy látom ezt elkerülhetőnek, hogy sokat olvasunk, informálódunk és megfigyeljük magunkat, mikor vagyunk igazán elemünkben. Persze meghallgathatjuk mások véleményét, de ne fogadjuk el feltétel nélkül.

Mikor megkérdezem a párom, hogy neki erről és erről mi a véleménye és elmondja, majd egész más mellett döntök, mindig megkérdezi: akkor minek kérdeztél meg? Mert kíváncsi voltam, hogy egyezik-e a véleményünk? Meghallgattam a tiédet is, de attól még nem biztos hogy amellett döntök. 🙂 Dönts okosan te is,ahogy neked jó!

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük