Te melyik csoportba tartozol?

Vannak akik megszállottan utálják a hálózatépítést, vannak akik szeretik és van a harmadik csoport, mint én is, akik csak azért utálták meg, mert nem tudtak benne még komolyan sikeresek lenni. Azt szoktam mondani, hogy köztem és a sikeres emberek között egyetlen egyszerű különbség van: ők már végigcsinálták és megtették azokat a lépéseket, amiket én még nem. Ennyi. Viszont rájöttem, hogy én nem is voltam hajlandó megtenni bizonyos dolgokat.

Nem akartam olyan emberekkel „dolgozni” akik nem jönnek el, lemondják, nem érdekli őket, nem akarják és a kedvencem: aki nem akar megbántani, ezért csak kb. fél év időpont egyeztetés/halogatás után meri kinyögni: ő nem akar ezzel foglalkozni.

Én meg nem szeretném már ilyenekre pocsékolni az időmet.

Szóval megírod a kötelező névlistádat, amiből persze már akkor a felét elódázod vagy kiszelektálod. Utálatos, időrabló, költséges, idejét múlt és kicsit sem hatékony. A trénerem szokta mondani, hogy a régi módszerek olyanok, mintha úgy mennél vadászni, hogy fogod a puskád és belősz az erdőbe. Ha elég ideig lövöldözöl, majdcsak eltalálsz valamit. 🙂

Az egyik vezetőnk videóját néztem éppen és nagyon jól megfogalmazta, mi a baj a hálózatépítőkkel. Hol rontották el az üzlet renoméját. Egy egyszerűen nagyszerű példát hozott fel. Az embert megkínálod kávéval, de nem kér. Nem iszik kávét, nem szereti, épp most nem kell neki, mindegy. Ezután te elkezded üldözni a kávéval. Akárhányszor megfordul, te ott vagy és megint csak a kávét nyomod neki. A kávé már rég kihűlt, de te mindenáron meg akarod itatni vele.

Én már nem dolgozom ilyen módszerekkel. Kiteszem a friss,forró kávét az asztalra és aki szeretne belőle, odamegy hozzá és elveszi. Annyit, amennyi neki kell és annyiszor, ahányszor szeretné.

Biztos ismered a törvényszerűséget az odanyúlás-visszahúzódásról. Nagyjából úgy működik mint a mágnes 2 pólusa. Amit erőltetnek az azért sem, amit elhúznak előled, az érdekesebb. 🙂 Persze senki elől nem húzok el semmit, de nem is nyomom le a torkán. Azokat keresem, akik ugyanazt látják benne mint én. Nekem az nem cél, hogy valakit meggyőzök, utána meg nap mint nap rugdalom, hogy csinálj már valamit. Sok vezetőt ismerek, akik magas szinteket elértek, viszont nem sok a havi rendszeres bevételük. Azt gondolom pont ezért.

Én egy sikeres, hatalmas, motivált csapatot szeretnék építeni, ahol a csapattagok megtalálják a számításaikat, hajlandóak tanulni és sikerélményeik vannak. Minél több. Épp most olvastam erről egy szuper idézetet a Gazdagmaminál: „A sikert nem abban mérik, hogy mennyit pénzt csinálsz. Hanem abban, hogy milyen változást hozol mások életébe”.

Úgy gondolom, hosszútávon valóban ez a siker. És ez automatikusan fogja hozni magával a pénzt is. Nem utolsósorban! 😀

Egy sikeres hálózat felépítése a saját akadályaid leküzdése és a személyiségfejlődésed útja. Nem lehet megkerülni a dolgot. Ahogy tanulsz és haladsz egyre jobbá és jobbá válsz. Fontos persze hogy mindeközben betartsuk a fokozati lépéseket. Ez nem időhúzás, de nyilván mindenkinél más a tempó. Ezért is jó, ha olyan emberekhez csatlakozunk, akikkel vélünk felfedezni némi hasonlóságot és el tudjuk fogadni mint vezetőt. Én pl. imádom a szponzoromat és a nejét. El sem tudnám képzelni, hogy másokkal dolgozzak. Van egy fiatalabb, nagyon profi vezető, de neki totál más a habitusa. Már régen nem lennék itt, ha mondjuk vele kéne dolgoznom. Ő meg biztos azt mondaná erre, hogy Ő meg nem lett ott, ahol most van, ha nem ilyen lenne. 🙂

Nagyon élvezem ezt a munkát, mert itt végre önmagam lehetek. Talán ilyen még nem is volt. Hibázhatok, tanulhatok belőle, változhatok és mindezt nyomon tudod kísérni. Vannak dolgok, amiket most nem úgy látok, ahogy 3 éve múlva fogok. Milyen jó lesz visszanézni! Ráeszmélek dolgokra, megvilágosodok! Ahogy a tapasztalat megváltoztatja az embert. Persze nem akarok spirituális kiselőadást tartani, mert nem azért vagyok itt. Csak kavarognak a gondolataim napközben…

Az jutott eszembe, hogy ahhoz hogy az ember haladni tudjon, kell ugye tanulni. És mert fontos az egyensúly, gyakorolni kell vagyis alkalmazni a tanultakat. Igen, de ha nincs kin gyakorolni,hogyan leszel egyre jobb és jobb? Erre is mondott egy nagyon jó példát a vezetőnk: ülsz a csónakban, a jobb kezedben a tanulás evező lapátja, a másikban a napi meló és gyakorlás. Ha csak az egyikkel vagy másikkal lapátolsz vadul, körbe fogsz pörögni mint a ringlispíl és a célhoz nem közelítesz. Ez a módszer (amit most csinálok) nekem sokkal szelídebb, mint a nyilvános kivégzés, amit akkor érzek, ha újként “ki kell állnom” prezentálni a megtanultakat. 🙂

Ha te is ilyen vagy, tarts velem!

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük