Ok vagy hatás? 1.rész

Mikor kicsik voltunk anyu bedolgozást vállalt, mint varrónő, hogy minél többet otthon tudjon velünk lenni. Neki nem volt olyan kellemes gondolom, viszont nekünk nagyon jó volt, mert nem az üres lakás várt suli után, volt meleg étel, tudta merre vagyunk, mi van velünk. Otthon hangulat volt.

Mikor pályaválasztás előtt álltam, a leghalványabb fogalmam sem volt mi akarok lenni. A barátnőm édesipari suliba járt, hát oda jelentkeztem. Az édességet szerettem, mi bajom lehet. Simán felvettek a technikumba, amit kb. 2 évig bírtam. Az iskola mottója az volt, hogy örüljek, hogy itt lehetek és nem kötelező ide járni. Ezen felbuzdulva ott is hagytam őket annak rendje mondja szerint.

Kifejezetten utáltam az egészet. Szerintem válogatott pszichotikusok tanítottak ott. 🙂 Eleinte azt hittem velem van a baj, de aztán hamar rájöttem, hogy nem.

Sulit váltottam és láss csodát! Imádtam. Emberszerű lények voltak ott és engem is emberszámba vettek. Akkor már dolgoztam 2 helyen a suli mellett, suli csak 2szer volt a héten, mégis sokkal jobb eredményekkel zártam és ami nagyon fontos: élvezet volt oda járni.

Pedig mindenféle korosztály, mindenféle problémával volt ott, és hát ugye java részünk dolgozott, tehát nem tudtunk mindig ott lenni, de a hihetetlen szándék és empátia a tanári kar és vezetés részéről, áthidalta ezt a problémát.

Mert amíg „gyerekek” vagyunk, addig egyéb dolgunk sem volt, mint tanulni. Mikor már dolgozol, családod van, egészen más a helyzet. Szuper kis csapat volt. Az igazgatónő leállt velünk pin-pongozni a szünetben és inkább segítséget kaptunk mint még több akadályt. Ekkor jöttem rá, hogy az első sulim nagy mellényúlás volt.

Aztán persze mikor elballagtam nemigen tudtam mihez kezdjek. Mivel a suli alatt besegítettem egy kisboltba délelőttönként és ez nagyon tetszett, elég sok időt töltöttem el pult mögött. Imádtam csinálni. Viszont nem egy hálás feladat. Keveset fizet, nincs ünnepnap és strapás.

Miért váltunk?

Mert azt reméljük, hogy a következő jobb lesz, több lesz a fizetés, kevesebbet kell dolgozni, megbecsülnek és végre közelebb jutunk a céljainkhoz.

Az iskolában nem tanítottak meg (engem legalábbis) hogy hogyan tűzzek ki célokat, hogyan valósítsam meg, hogy építsem fel a saját cégemet, váljak anyagilag függetlenné, hogyan kell kommunikálni…stb.

Hoztam otthonról amit hoztam és a saját bőrömön kell mindent kitapasztalnom.

Az ember azt gondolja, hogy dolgozik, dolgozik és majd napról napra jobb lesz. Elvégez iskolákat, tanfolyamokat és idővel rájön, hogy mindig lesznek döntések, amiket olyan emberek hoznak meg, akikre semmilyen befolyással nem tud lenni. Főnökség, kormány, bankrendszer….

Volt egy cég ahol nagyon szerettem dolgozni. Begyepesedett vezetőség még a kommunizmusból maradt itt, hierarchikus felépítéssel, de a csapat és a vevők…szuper volt. Meló után is összejártunk.

Aztán eladták egy fiatal fickónak, aki szépen gyorsan ki is golyózott onnan és csődbe vitte az egészet. Akkor nagyon rossz volt, de amibe ugye nem halsz bele, attól erősebb leszel. 🙂

Ezután jött az életemben a változás. Elkezdtem ingatlan referensként dolgozni és megtapasztaltam kicsit milyen az amikor jól keresel ( néha igazán jól), kicsit több az önállóságod. Itt viszont attól szenvedtem, hogy nem tudtam előre tervezni. Az egyik hónapban enni nem volt időm és tényleg jól kerestem, a másik hónapban a tizedét.

Amikor kijöttünk Dániába, az egyik ami tetszett a takarításban, hogy minden hónapban ugyanannyit kerestem. Ha tél volt, ha nyár. Nem volt uborka szezon.

A probléma itt is felütötte a fejét. Egy időre ugyan meg szabadultunk az itthoni idegesítő hivataloktól és ki bírtuk fizetni a hitelünket is, de megint egy olyan szituban voltam, hogy másoknak kellett megfelelnem és semmi ráhatásom nem volt az életemre.

Az ember vajon egy idő után tudja még hogy kicsoda valójában és mit is akar?

Szóval megint mások kontrolláltak én meg a mint a robot, tettem a dolgom és ismét azon kaptam magam, hogy nem a saját célomon dolgozok, hanem valaki másén!

Folyt köv.

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük