Neked számít az pénz?

A nők életében sarkalatos pont a vásárlás. Bár sok pasit is ismerek, akik szeretnek vásárolni, adnak az öltözködésükre pl. Karácsony közeledtével ez a téma egyre inkább fókuszba kerül. Tudom, sokan kiakadnak ettől, hogy a karácsonynak nem erről kellene szólnia, de én nem bánom, hogy van apropója egy jó kis bevásárlós, hipermarketben dodzsemezős programnak. Ma voltunk egy outlet-en, kabátot akartunk venni.

Hála istennek a párom türelmesebb mint én, vele órákig el lehet bóklászni és ha venni akarunk valamit, ő ténylegesen keresi azt és nem csak lézeng, remélve, hogy mihamarabb véget érnek szenvedései és hazamehetünk végre. 🙂 Engem sokszor idegesít, hogy az ilyen helyeken rengeteg az ember, rendszerint kabátban vagy és rohadt meleg van. Ha fel akarsz próbálni valamit, akkor meg néha 8-10 szer leveszel majd vissza mindent, amitől megint csak nem fázol. 🙂 Nem viselem jól.

De ha csak arról van szó, hogy vegyünk egy kis ezt azt karácsonyra, akkor szívesen benne vagyok. Jobb mihamarabb elkezdeni. A mai vásárról eszembe jutottak a régi idők „Aranykapui” és a karácsonyi vásárok a régi körcsarnok. Imádtam oda menni, szinte minden ajándékot ott vettünk meg karácsonyra. De most térjünk vissza ide. Itt egy kicsit más árak vannak mint otthon, viszont a minőség is más.

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy az ember hányszor dönt az ár és hányszor az alapján, hogy mondjuk mit szeretne? Mint mondtam már, én nem születtem gazdag családba, voltak jobb és rosszabb éveink, de sosem volt olyan, hogy ne számított volna, mi mennyibe kerül. Mikor kislány voltam, arról ábrándoztam, hogy ha majd dolgozni fogok és lesz saját fizetésem, annyi túró rudit fogok venni, hogy meg sem bírom majd enni. Később sok minden más is felkerült a listámra. Egészséges vagy éppen csak finom ételek, szép ruhák, szabadidős tevékenységek, mint pl. az utazás, világlátás. Majd a szabadidő. És a lista az évek alatt csak bővült és bővült.

Ki ne szeretne úgy elmenni vásárolni, hogy ha megtetszik egy szép bőrkabát, vagy pulcsi, ékszer, akármi, ne kelljen az ára miatt dilemmázni? Vagy ha megveszel egy drágább dolgot, akkor utána ne lelkifurdalásod legyen, hanem azt mondd: örülök, hogy megvettem, mert ez egy minőségi darab és örömömet fogom lelni benne. Sokan ebben az üzletben is átmentünk ilyesmin és hallom a munkatársaktól, vezetőktől hogy bizony most már megváltoztak a vásárlási szokásaik. Meg tudják venni azokat az áhított dolgokat, szép, kényelmes cipőben és ruhákban tudnak járni, és a családjuknak is ezt tudják biztosítani.

Nem akarok többé megalkudni és az olcsóbb verziót választani semmiből. Ez nem a ló túloldala és nem vagyok márkabuzi, csak azt gondolom túl sokszor kellett azt mondanom, ezt most nem engedhetem meg magamnak. Pedig nagyon tetszett. Emlékszem 15 körül lehettem, mikor a barátnőmmel kinéztünk magunknak egy gyönyörű sport cipőt. Márkás is volt, meg csoda szép is. Ő már akkor jól keresett, meg tudta venni magának, én sajnos nem.

Tudom, hogy másnak is vannak beteljesületlen, megvalósításra váró álmaik, amihez valljuk be pénz kell. Vagy ha nem pénz, akkor szabadidő. Amit megint csak úgy tudunk megteremteni, hogy nem valaki másnak robotolunk, hanem a saját vállalkozásunkban dolgozunk, vagy építjük az üzletünket. Évek óta szeretnék elmenni sárkány repülőzni. Amikor még kisebb voltam, anyu nem engedett, mert félt hogy valami bajom lesz. De most már felnőttnek számítok egy ideje! Most már a szabadidőt és a földrajzi adottságokat kell úgy alakítanom, hogy teljesüljön. Van konkrét elképzelésem, hol szeretnék felszállni. Sőt, már azt is tudom ki lesz a pilóta. Szóval alakul ez, csak baromi lassan! 🙂

A múltkor néztem egy filmet, amiben a főszereplő azt hitte meg fog halni és pik-pak elkezdte valóra váltani a bakancslistáján szereplő dolgokat és kimondta amit gondolt őszintén. Azt gondolom, hogy nem csak akkor kéne így tennünk, ha már azt hisszük túl késő. Egy teljesen más szemléletet kellene felvenni. Ma kéne elkezdeni, itt és most. Mert mindenki aki keresi a lehetőséget, hogy változtatni tudjon, meg fogja találni a megoldást. Csak csinálni is kell. Ami tény, hogy sokszor nem megy könnyen. Mindenféle kifogásokat találunk, bele vagyunk fáradva a hétköznapi robotba és mindig azt hisszük, rengeteg időnk van még.

De egy csomó időt elfecséreltem már én is és szerintem te is. Elnézem sokszor a huszonéves kollégákat és eredményeiket. Elgondolkodom, hogy amikor én ennyi voltam mi mozgatott, mik voltak a céljaim, hogyan láttam a megvalósításukat. A céljaim megvoltak, az biztos, de hogy konkrét tervem nem volt a megvalósításukhoz, az tuti. Most viszont van. Nagyon is tudom, hogy mit akarok és hogyan. És a bevásárlás ennek igen-igen apró része 🙂

Persze jó ha az embernek csak az a gondja mit vegyen és nem az hogy mit és miből? Ez a fajta zsonglőrködés nagyon fárasztó. Jó lerakni ezt a terhet. Helyet csinálhatunk valami egész másnak a fejünkben. Persze ez is kreativitásra és leleményességre ösztönöz, de valljuk be, mással is el tudjuk foglalni magunkat! 🙂

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.