Innen már nincs lejjebb?

Mostanában sokat olvastam róla, hogy mára igen sikeres és befutott emberek majdnem az utcára kerültek anno és hogy a pisztoly csöve volt a szájukban. Azt mondják hír, hogy innen már tényleg csak felfelé vezethet az út és ettől már csak jobb jöhet. Nem tudom ez akkor mennyire vigasz adott ember számára. Persze nálam semmi ilyenről nincs szó, mert alapvetően célomon vagyok és haladok. De néha én is elfáradok, mint például az elmúlt napokban.

Annyit beszéltem már az utazásról meg az üzletről, gondoltam most egy kicsit beszélek a „másik életemről” is. A Fireflies-t imádom csinálni és valóban örömet okoz bárminemű foglalatosság ezzel kapcsolatban. A takarítás nem szórakoztat már kicsit sem. Eleinte volt benne kihívás, minél gyorsabban minél több helyet megcsinálni. Mára ez gépies, untató és nyögvenyelős lett. Persze, mert minden időmet szeretném inkább a saját üzletünkkel tölteni.

Lehet, hogy nem szoktak üzletépítés alatt olyasmiről beszélni, hogy én még éppen takarítok mellette, de én most fogok! Mert azt gondolom, nem véletlenül hívják így: üzlet építés. Olyat ugyanis én még nem láttam, hogy van egy üres telek és egy hónap múlva emberünk a berendezett nappalijában tart szent beszédet arról, hogy ezt milyen könnyű kis semmiség volt elérni. Olyat viszont már láttam, hogy elkezdik kiásni az alapot, rakják téglánként a falat és X idő múlva készen van a szép kis házikó.

De addig sok minden történik, időt és pénzt emészt fel, szervezést, türelmet és lemondásokat igényel. Aki velem tart végignézheti az „építkezés” folyamatát. Szóval én azt gondolom, hogy kevés olyan ember van ezen a területen, aki tegnap még sehol sem dolgozott, ma meg már hatalmas csapata van és sikeres. Csak lehet, hogy ő nem reklámozza. Pedig nekem ettől emberibb a dolog.

Miért csak évek múltán merjük bevallani, hogy hát tulajdonképpen az elején még 3 műszakban dolgoztam valami gyárban, és ettől akartam megszabadulni? Én nem szégyellem, váltani akarok, mert a takarítási meló szuper volt, eloltotta azt a tüzet, ami akkor épp veszélyt jelentett ránk. Nem úszott el a lakásunk meg az életünk. De nyilván nem tudom máról holnapra abba hagyni, mert mi is úgy jártunk, ahogy már másoktól is hallottam: nőtt egy kicsit a takaró mérete és mi hozzányújtózkodtunk.

Mert mint mondtam már, az otthoni lakásunkon több a hitel, mint amennyiért el lehetne adni, kvázi fizetjük azt is, meg fizetünk itt is egy albérletet. És akkor a többiről még nem beszéltem, enni is kell és a többi. Tehát sok pénzről van szó. Ráadásul ahhoz hogy ki tudd termelni a havi fizetnivalókat, nem keveset kellett dolgozni. És itt a csapda! Mert minél több idődet viszi el, annál kevesebbet tudsz az üzlettel foglalkozni és annál lassabban épül.

De a lényeg, hogy már elkezdtük és a képzeletbeli mérleg nyelve hamarosan átbillen! Ez motivál nap mint nap, és arra gondolok, vajon hányan lehetnék még ugyanebben a cipőben? Aki tudja miről beszélek és én is tudom mik a problémái. Ez az ami szerintem összekovácsol és egyben tart egy kis csapatot. Hétvégén sikerült megnyerni egy karácsonyi parti utáni takarítást. Nem részletezem, de hatalmas irodában milliméternyi hely nem volt a padlón, ami ne lett volna ragacsos. Izgi volt.

Elfáradtunk. El tudtunk volna képzelni mára valami más programot is. 🙂 Persze a tulaj örült meg minden, de mint mondtam ez eleinte elég volt, most már másban lelem örömöm. Bár ha jobban belegondolok, azt olvastam, hogy a fizikai és szellemi leterheltség egyensúlyban kell, hogy legyen 🙂 Na azt néha tökéletesen meg tudjuk valósítani. Jézusom miket láttunk már itt karácsonyi partik után! Mintha nem is emberek tartották volna őket! Chipsek tömkelegét a padlón, összetört porcelán kerti törpét, szanaszét hagyott személyes tárgyakat. Ma egy iphone 6-ot és egy vélhetően arany fülbevalót találtunk. Csak úgy lent a földön valamelyik sarokban.

Mondjuk a dánok híresek a pazarlásukról. Olyan mennyiségű ételt képesek kidobni, hogy valami döbbenet! Volt hogy nem bírtuk megmozdítani a szemetest a rengeteg kidobott szendvicstől. Nekünk ez állati furcsa volt főleg az elején. Azt is meg kell említsem, hogy itt ritkán kél lába valami ott felejtett dolognak, szóval nem különösebben aggódnak emiatt. Lazábban kezelik ezt mint a tőlük délebbre élők. Sok tekintetben nagyon különböznek tőlünk és néha furcsán viselkednek. De most itt élünk, így tanulmányozhatjuk őket kedvünkre. Na, de így a végére térjünk vissza oda, ahonnan elkezdtük. Most hogy már megismerted a másik énemet is, még inkább el tudod dönteni, hogy velem tartasz-e!

Ha véltél felfedezni valamiféle hasonlóságot és van olyan amin szívesen változtatnál, én igyekszem mindenben segíteni! Jelezd mit szeretnél, mire van szükséged! (több info,prezentáció stb)  Keress meg!

Ha bővebb információt szeretnél, akkor kattints ide!

A korábbi bejegyzéseket itt találod.

Ha bármi kérdésed van, keress az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük