Az álmok hóhéra…

Adósságspirál, körbetartozás? Ha ismered ezeket a kifejezéseket, akkor már valószínűleg megtapasztaltad a saját, vagy közeli ismerősöd bőrén. Érezted már úgy, hogy eltelt egy csomó idő és nálad igazán semmi sem változott? Ugyanazt csinálod mint 1-2 éve és nyúlfarknyit sem kerültél közelebb ahhoz amit igazán szeretnél? Automatikussá vált az, hogy mindennap küzdesz a túlélésedért, hogy fent tudd tartani azt, amit eddig kín keservesen létrehoztál? Régen az emberek boldogok voltak, mert 20-30 évig is dolgoztak egy munkahelyen. Megszokták, ismerték, összekovácsolódtak, előléptették őket, biztonság érzetet adott nekik.

Ma jó ha 1 évig ott van az ember egy munkahelyen. Nemigen osztogatnak prémiumot és nincs minden évben fizetés emelés. De ha van egy biztosításod, mert ugye az fontos, akkor minden évben emelik az összeget, mert hát értékkövetés van. Akkor a fizetés miért nem értékkövető? Talán nem emelkednek a boltban az árak? A rezsink nem nő évről évre? És mi lesz az álmainkkal? Ha mindig csak épp annyit keresünk, hogy ki tudjuk fizetni az alapvető szükségleteinket, akkor nézzünk szembe a szomorú igazsággal, sosem kerülünk hozzájuk közelebb.

Akkor meg minek élünk? Hogy irigykedve nézzük amíg mások nyaralni járnak, szép házakat és új autókat vesznek? Te is rengeteget dolgozol, mégsem jutsz egyről a kettőre? Ez néha állati bosszantó tud lenni. Azon gondolkodsz mi a fenét csinálsz rosszul…Talán nem is veled van a baj. Sok pénzügyi és egyéb szemináriumon vettem már részt és néha komoly megvilágosodást hoznak az ilyenek. Rájövök, hogy információk hiányában tartanak minket és ettől pont olyanná válunk mint a marionett bábuk. Húzzuk az igát nap mint nap és nem látunk az orrunknál tovább. Olyannak képzelem ezt, mint amikor kimész lőni és ott van az orrod előtt, amit el kell találni. De ha már engeded messzebbre menni a céltáblát, az már egész más kihívás.

Az életben a napi harc olyanokról szól, mint túlélni ezt vagy azt az időszakot és akkor már biztosan jobb lesz. Egyszerűen szépen el vagyunk foglalva és le van kötve a figyelmünk azzal, hogy túléljük a holnapot. Kifizessük a hitelt, megbirkózzunk a következő elénk gördített akadállyal. És jönnek az újak és újak, míg végül a saját céljainkat teljesen szem elől tévesszük. Egyszerűen el van barikádozva, kikerül a látószögünkből. Szépen észrevétlenül robotokká válunk, akik pörögnek a mókuskerékben és már csak azért kelnek fel reggel, mert csörög az óra és menni kell.

Ugyanazon az útvonalon, ugyanazokat a rutin mozdulatokat csinálva kergetjük a lufikat, amik az álmaink és csak a képzeletünkben élnek, de ahogy telik az idő, egyre kevésbé hisszük el, hogy egy nap a miénk lesz. Végül már nem is hiszünk benne hogy kivitelezhető és kiégünk. Hallottál már olyan embert, akinek lelkesen beszéltél a terveidről és hogy milyen szuper ötleteid vannak a jövőre nézve, de ő csak arról beszélt, hogy majd meglátod miért nem fog sikerülni. Mert ő is tele volt tervekkel, de az idő elszállt, most idős és megkeseredett.

Visszatekintve az eddigi életemre, én is mindig a nagy lehetőségre vártam. Azt gondoltam majd ekkor meg akkor meg fogom tudni csinálni, mert akkor adott lesz hozzá minden. Rá kellett jönnöm, ez sosem jön el. Mert amíg én nem teszem lehetővé, a csodák váratnak magukra. Ahogy szokták mondani ebben az üzletben, azért tegeződünk, mert magától semmi sem fog megtörténni. Meg hogy ha nem változtatsz semmin, akkor semmi nem is fog változni. Úgy látszik az én fejem lágya mostanra nőtt be és szembenéztem azzal, hogy fiatalabb nem leszek, az eddigi gondolkodásommal és életmódommal idáig jutottam és nem tovább, de ez egyáltalán nem tetszett.

Nem 70 évesen akarok nyaralgatni menni és bohócot csinálni magamból, mert olyan dolgokat is kipróbálok, amik még 30-40 évesen elmentek volna. Arról nem beszélve, hogy 70 évesen is itt fogok ülni és ábrándozni, hogy talán majd jövőre … Örülök, hogy észbe kaptam, szerintem még időben és befejeztem a halogatást. Néha nagyon kemény bevallom, mert ha valami új dologba fogsz és váltani akarsz…a kezdeti szakasz néha kaotikus és megpróbál maga alá gyűrni. Azt akarja, hogy feladd és térj vissza a kényelmes kis mindennapi rutinhoz, mert abban már olyan vagy. Hiszen gyakorlod egy ideje.

Én néhány hónapja úgy döntöttem, hogy felveszem a kesztyűt és kitörök a rabigából. Mert mikor ha nem most? Mi a fenére várnék még? Arra hogy leteljen a banki hitelünk? Vagy hogy jöjjön egy vissza nem térő alkalom? Az elsőre várjon a halál, a második pedig itt van! Itt és most! Ennél jobb tényleg nem kell. Nekem biztos nem. Alig várom már hogy évek múltán visszagondoljak erre az időszakra,büszkén kihúzzam magam és elégedetten mosolyogjak. Emlékszel milyen volt? Biztos vagyok benne, hogy állati jó érzés lesz! Tarts velem és Pató Pál úr sírva fog menekülni! 🙂

Ha bővebb információt szeretnél, akkor kattints ide!

A korábbi bejegyzéseket itt találod.

Kérd a prezentációt vagy keress meg a kérdéseiddel az alábbi elérhetőségeken!

Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.

Üdvözlettel:

Én 21

Cseh Kata

info@csehkata.hu

utazas@csehkata.hu

skype: csehka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.