Mindig is hajlamos voltam két végéről égetni a gyertyát. Örökös versenyben voltam az idővel és rendszerint alul maradtam. Mindent egyszerre akartam csinálni és azonnali eredményekkel. Ha nem sikerült valamit 20 év alatt elérnem, akkor azt be akartam pótolni mondjuk 2 év alatt. Persze nemigen jött össze. A lényeg, hogy sosem bírok lazítani vagy tétlenkedve lustálkodni. Nem az a fajta vagyok, aki le tudja rakni a munkát a nap végén. Ebből kifolyólag az alvással is vannak problémáim.
Mikor még ingatlanos voltam, voltak viszonylag eseménytelen periódusok amit aztán pedig olyan őrült pörgés követett, hogy enni sem volt időm. Ilyenkor be akartam hozni, az úgymond elvesztegetett időt. Rendszerint karácsonyra azt értem el, hogy 1 hétig fetrengtem a migréntől és mehettem a dokihoz, aki valami fájdalom csillapító koktélt injekciózott belém, mert semmi más nem segített. Sajnos hajlamos vagyok mindenen aggódni. Jó lesz ez, be tudom fejezni addigra azt, miről fogok írni és tetszeni fog az embereknek?
Tudom, ez a megfelelni vágyás visz a sírba, és nagyon igyekszem levetkőzni, de hát ki ne vágyna arra, hogy örömet okozzon másoknak és kapjon egy kis pozitív visszajelzést. Igen sokan mondhatják, ez rossz irány. Mert akkor leszel sikeres, ha önmagadat adod és tojsz rá mit szólnak a többiek, de én még ugyanúgy vágyom ezekre, mint bárki az elején. Az ember néha esendő. Senki sem pozitív energia bomba a nap 24 órájában.
A lényeg, amire rájöttem az elmúlt napokban mikor épp a 3. napja gyötört a szokásos év végi fejfájás, az az, hogy ha kikészítem magam, azzal semmi sem lesz jobb, csak rosszabb. Feleslegesen aggódok azon hogy mire jut időm és mire nem, és hogy nyakamon a karácsony, amit minden évben egész máshogy tervezek, ez van. Mindig arról ábrándozok, hogy erre meg arra több időm lesz, de valahogy sosem jön össze. Miért?
Erre is rájöttem. Mert ha valahol sikerül felszabadítanom egy kis időt (amit mellesleg nem is csinálok rosszul) azonnal találok egy csomó, épp a sorára várakozó feladatot és célt, amit gyorsan be is ékelek a teendőim közé. Mert mint mondtam, mindent egyszerre akarok és habzsolnám az életet. 12 éves koromban anyu megtanított vezetni. Imádtam. Jogosítványt viszont jóval később, csak 2007-ben szereztem. Ez is a jól elhalogatott dolgaim közé tartozik 🙂 Amikor elkezdtem a vezetési tanfolyamot akkor épp angolra is jártam, elég intenzívre és mellette persze ingatlanoztam.
Ennek az lett az eredménye, hogy suli előtt beugrottam gyakorlatra, és amikor csörgött a telefonom, mert hívtak egy lakás miatt, na azt már az oktatóm vette fel! 🙂 Szóval így tudom én magam totálisan túlterhelni és kicsinálni. De az a legborzasztóbb, hogy ezt élvezem. Mikor még anno anyuval leköltöztünk vidékre, azt hittem a falnak megyek. Minden volt, csak nem nekem való. Imádom a nyüzsgést, pezsgést és kicsit sem vonzott a nyugodt vidéki élet. Mostanában persze már örülnék egy kis bambulós semmit tevésnek, jó ha van egy kis időm lekucorodni a kanapéra, meggyújtani és gyertyát és ellenni a gondolataimmal. Ritkán adatik meg. Kb. 2 percig bírom, aztán eszembe jut mit kéne még gyorsan megcsinálni.
Felismertem, hogy a nagyvárosi élet pezsgése a nekem való, de mostanában néha belegondolok, milyen is lenne egy kisvárosban, ahol az emberek ismerik egymást, hétvégén templomba mennek, karácsonykor pedig ünnepséget rendeznek “tanácsházán”. Folyton futni, rohanni, mindenre passzírozni egy kis időt, azt hiszem belefáradtam. Szeretnék már pihenni egy kicsit, odafigyelni másokra és nem folyton azon kattogni, mit tudnék még ezalatt a perc alatt megcsinálni. Olyan mintha görgetném magam előtt az el nem végzett teendőimet, a meg nem valósított céljaimat és sosem énék a végére. Ráadásul mindig újabbak jönnek hozzá.
Mint mondtam, nekem az üzletépítés nem csak a kollégákkal való gyarapodásról és az üzletről szól, hanem a személyiség átalakulásáról is. Felfedezem magam és azt is, min kéne változtatni. Ami borzasztóan tetszik, hogy ezzel a módszerrel 3-5 év múlva is megismerhető lesz az út amit most bejárok. Bárki megnézheti honnan indultam és hova jutottam lépésről lépésre. Csak végig olvassa amiket leírtam.
Pár év múlva talán azt mondom, úristen mekkora hülyeséget gondoltam a hálózatépítésről… de nem baj, mert az is én vagyok/voltam. Hétről hétre nyomon tudom követni a fejlődésemet. Megörökíthetem az életem egy fontos peridusát a kezdeti csetlő-botló lépéseimtől a sikeres és még sikeresebb jelenig. Amióta az eszemet tudom szerettem volna valami maradandót, valami értékeset létrehozni, úgymond nyomot hagyni a világban. Hát most ezt teszem. Roppant szórakoztató és nagyon élvezem! Remélem vannak hasonló terveid és velem tartasz ezen az izgalmas kalandtúrán! Együtt sokkal jobb! 🙂
Ha bővebb információt szeretnél, akkor kattints ide!
Ha bármi kérdésed van, keress az alábbi elérhetőségeken.
Itt tudsz ingyenesen regisztrálni.
Üdvözlettel:
Cseh Kata
utazas@csehkata.hu
skype: csehka